Tegnap jelent meg a comment:com-on ez a rövid ajánló a Lakástalkshowról. Nagyon örültem a második bekezdésnek, mert azok fontosak nekem, amiket Sixx ott ír: nem akarok úgy kérdezni, mint más, akkor sem, ha úgy kell vagy helyes. Nem is szeretem ezeket a beszélgetéseket interjúknak nevezni. Nem csinálok előinterjút, és valóban nincs "bemelegítés", viszont néha úgy érzem, hogy az első negyed óra az.

És még fontosabb, hogy igen, tényleg arra reflektálok, amit ott és akkor a vendégem mond. Nagyon figyelek, mert nincs más anyagom, csak az ember. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a vendégeim gondolkodnak válasz előtt és közben. És után. És vannak csöndek, és nekem sem mindig azonnal jön a kérdés. Volt, hogy a vendég szabványos kérdéseket várt és sablonokkal, rutinból válaszolt vagy szeretett volna válaszolni. Ilyenkor nem tudunk mit kezdeni egymással, és azon gondolkodom, hogy valamit én nem csinálok jól, mert mégis csak ő a nagyon sikeres és ismert. Ma már úgy vagyok vele: isten ments, hogy olyan sikeres és ismert legyek, mint ő! Nekem ez a sikerem. Az önálló format, meg az, ami én vagyok. Akik a beszélgetések láttán felettem ítélkeznek, nem a vendégemre figyelnek.

Megint mások mondják azt is, hogy egy ilyen műsor mindig a műsorvezetőről szól, ezért sokkal többet kéne vágni az én közelimet. Szerintem meg milyen érdekes valakinek az arcát figyelni, amikor egy kérdést hallgat!

A műsor 3. évada ér véget nemsokára, ismertsége mégis elenyésző. Tudom, hogy nem azért, mert ne versenyezhetne bármelyik beszélgetőssel, hanem mert alig kapott valamennyi nyilvánosságot az elmúlt három évben. Egyrészt nem szeretek hirdetésre költeni, mert nem akarom megvásárolni az ismertséget, másrészt pedig nem fogom elárulni a vendégeimet, igyekszem vigyázni rájuk. Nem kérdezek bele Stohl balesetébe, Hajós nővérének halálába, de ha elmondják, bontogatom. Finoman, amennyire engedik. Én nem akarok kellemetlen helyzeteket itt. És pláne nem fogom felhívni a Blikket, hogy ezekről nálam beszélnek. Nem, mert itt a kanapén úgy csinálok, mintha megérteném őket, aztán meg eladom az egészet? És lehet, hogy időlegesen nőne a megtekintések száma – bár, a fene tudja, hogy a bulvár közönsége képes lenne-e végignézni ezeket a videókat. És akkor ott is vagyunk a válasznál, hogy miért nincs televízióban ez a műsor.

Ha megosztjátok azokat a részeket, amik tetszettek, köszönöm!