Szeptember első hetében indul a Lakástalkshow 3. évadja, az első vendégek Hernádi Judit és Fluor Tomi lesznek. Az új epizódok a YouTube-on lesznek elérhetők. Íme az első ajánló a beszélgetésekhez:
A felvételek egészen frissek, mostantól minden hét szerdáján jönnek majd az újabb részek. Emellett a korábbi beszélgetésekből is kerülnek majd fel rövid részletek.
Tegnap kora délután befutott az email, amit vártam: most már biztos, hogy ősszel folytatódik a Lakástalkshow! Ez már a 3. évad lesz, amivel pedig visszatérek a YouTube-csatornára: az eddigi 12 beszélgetés után újabb 6 vendég érkezik hozzám.
Ma már telefonálgattam, elkezdődött a szervezés: szerencsére ezúttal a vendégek egyeztetésére hosszabb idő áll rendelkezésre. Két igenem már van, és 6 ötletem még arra, kit hívjak meg. Az is biztos, hogy az új epizódokat több és jobb kamerával vesszük majd fel.
Ősztől tehát jönnek az új részek, addig mindenkinek szép nyarat kívánok!
Ahhoz, hogy a valóságot megismerjük, senkire nincs szükségünk. Minden rendelkezésünkre áll, hogy a világot szemléljük, és elhelyezkedjünk benne a számunkra lehető legkedvezőbb módon.
Az első Feelgood-kommunikáció tréning május 25-én lesz Budapesten.
Ne beszélj! Beszéltess!
Hogyan kérdezz úgy, hogy el akarja mondani? Tanuld meg, hogyan beszéltetheted partnered!
Ez egy szemléletváltó módszer, az egész kommunikációs helyzethez, a valósághoz való viszonyunkat érinti, és ezáltal változtatja meg az eddigi gyakorlatokat.
A Feelgood-kommunikációt arra találtam ki, hogy a legfontosabb és leggazdagabb érintkezési formánkat, a beszédet úgy használjuk, hogy abban jól érezzük magunkat. Feltegyük azokat a kérdéseinket, amik foglalkoztatnak, amikre keressük a választ, de közben ne érezzük úgy, hogy mi vagyunk a gyengébbek, a tudatlanabbak, azok, akik kevesebbet tudnak a valóságról.
A valóság ugyanis tőlünk függetlenül létezik, hogy azt mi milyennek éljük meg, kizárólag rajtunk múlik, mi hozzuk létre a képeket arról a fejünkben. Ahogyan mások is létrehoznak képeket a fejükben ugyanarról a valóságról, de ez nem feltétlenül egyezik azzal, amit mi gondolunk. Ez máris egy ellentét, egy konfliktus alapja lehet, holott ugyanarról a dologról beszélünk, mindössze arról van szó, hogy mi máshogyan tanultunk meg képeket és véleményt alkotni. Mást tartunk fontosnak, mást tartunk értékesnek. Erről meggyőzni a másikat teljesen fölösleges, a valóságon ez mit sem változtat. Végül pedig az is kiderül majd, hogy ha a másik – hathatós győzködésünk eredményeképpen – pontosan ugyanúgy hajlandó feldolgozni a közös terünket, nem eredményez semmi hasznosat. Ha anélkül, hogy használná, de megérti, megismeri a mi rendszerünket, sokkal többet hozhat számunkra. És számára is.
Ne beszélj! Beszéltess! Ez segít hozzá ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk, hogy komfortosan érezzük magunkat minden szituációban. Ebben segítek, ezt tudom átadni, erről szól a Feelgood-kommunikációs tréning.
Bár a beszélgetések a Lakástalkshow YouTube-csatornájára korábban kerültek fel, még most is naponta több százan nézik meg őket. Onnan valók ezek a nézői vélemények:
„Ennyire igenyes, konszolidalt, tartalmas 1 ora 16 percet ado beszelgetos musort meg azelott sosem lattam.”
„Te, Lovászlaci! Ez a lakásbeszélgetős ügy egészen jónak ígérkezik!”
„Jó ötlet volt bevinni egy privát lakásba. Talán jobban kinyílnak és őszintébbek.”
„Jó ötlet volt a Lakástalkshow és a netes megjelenés. Jól kérdezel, okosakat kérdezel, tudsz figyelni a másikra. Ennél több nem kell. Ne hagyd abba! :-)”
„Minőségileg kiválóra sikeredett a beszélgetés. Magasra tetted a lécet, csak vigyázz le ne verd.”
„A mögöttes érzelem, ami az ego minden tevékenységét irányítja: a félelem. A »senkinek levéstől« való félelem, a nem létezéstől, a haláltól való félelem. Az ego minden tevékenysége végső soron arra irányul, hogy megszüntesse ezt a félelmet, ám maximum annyit képes tenni, hogy azt ideiglenesen elfedi egy bensőséges kapcsolattal, valamilyen új tulajdon megszerzésével, vagy ilyen-olyan nyereséggel.” (Eckhart Tolle: Új Föld)
1995 lehetett, amikor 19 évesen teljesen véletlenül rátaláltam a The Tonight Showra, nem is értem, hogy akkoriban hogyan volt olyan csatornánk (azt hiszem, az MSNBC), ahol adták. Teljesen beleszerettem a late night műfajába, minden este néztem Jay Lenot. Aztán felfedeztem Conan O'Brient, aki abszurditásával, öniróniájával, a saját magára, de még a humorára is irányuló humorával teljesen rabul ejtett. Onnantól Leno már nem is volt olyan érdekes.
Igyekeztem mindent megtudni a műfajról, Conanről. Mindent, amit a 14,4-es modemen keresztül lehetett. Lenyűgözött a tehetsége, ellenvetés nélkül fogadok el tőle ma is mindent. Határozottan miatta akartam tévével foglalkozni, 1999-ben az Esti Showderhez kerültem gyakornokként, ahol két szezonon át 5 méterről figyelhettem az itthon akkor legnagyobbat: Fábry Sándort. Mikor Hajós Andrást megismertem, tudtam, hogy nem nekem kell kiállnom, viszont létrehozhatok egy late night show formátumú műsort - ha nem is napi rendszerességűt, mint ahogyan az Egyesült Államokban ennek szokása van. Hajósban láttam azt, amit Conan O'Brienben. Stílust, szellemet.
Conan íróként dolgozott, többek között a Saturday Night Live-nál. Mikor David Letterman átment a The Tonight Showt követő Late Nightból a CBS-hez, ahol a mai napig Late Show címen fut műsora, Lorne Michaels - aki nem mellesleg a Saturday Night Live atyja - O'Brient szemelte ki Letterman helyére. Nagy ellenkezés közepette, hiszen az új fiúnak semmifajta színpadi tapasztalata nem volt. Megnéztem a legelső műsorát 1993-ból, ahol még a közönség sem egészen értette, miért ő követi az azóta legendává vált kollégáját. Tanulságos, ahogy egy ma megkérdőjelezhetetlenül humoros figura megküzd a helyzettel.
Jelenleg a TBS nevű kábelcsatornán van műsora, Leno és Letterman sávjában - azok után, hogy a Late Nightból a The Tonight Showba került, majd Leno visszakapta azt, és Conan eljött az NBC-től. A Tonight Show miatt New Yorkból Los Angelesbe költözött a teljes stábbal együtt, majd mostani műsorára már ott is maradt.
2008-ban volt szerencsém a Late Night felvételére stand-by tickettel bejutni. Reggel, a Rockefeller Centerben lévő stúdiók bejáratánál kell sorban állni, és ezzel a jeggyel azok helyét lehet elfoglalni, akik mégsem jönnek el az egyébként ingyenes felvételre. Délután fél négykor aztán vissza kell menni a sorszámozott bilétával, és megmondják, hogy hányan nem jöttek el, tehát az első x ember mehet be. Én a 9. voltam a sorban, a 38-ba simán befértem.
A bemelegítést Brian McCann csinálta, aki 1995-től tavalyig író-szereplője volt a műsornak. Egyszer csak bejelentette, hogy a műsor előtt Conan szeretne pár szót szólni a közönséghez. A zenekar elkezdett játszani, és Conan O'Brien berobbant a stúdióba. Középen, a sor szélén ültem, mikor felkiáltott: "Táncolni akarok valakivel!" - és rám mutatott. Gondoltam, ezt senki nem fogja látni soha, nincsenek itt ismerősök, nagyon durván bedobtam magam. Conan elröhögte magát, és azt mondta: "Úgy érzem, meg kell öleljelek!" 1995-ben láttam először, csodáltam mindig, és most energiát cserélünk - vagy mi...
Nagyon szeretném, hogy Magyarországon is legyen igazi late night show, hogy mi - vagy sokkal inkább: KI? - kellene hozzá, nem tudom. Nem elég, ha valaki jó humorista, jól kell működnie interjúhelyzetben is. Nagyon kevés az, ha valakinek a humora csak abból áll, hogy a másikat fikázza, élcelődik rajta. Azzal nem hoz létre új tartalmat, nem ad gondolatot, csak az attitűdjét, hogy "én mindenből viccet tudok csinálni!". Azért azt ne felejtsük el - ezzel persze saját magamat is helyre teszem -, hogy bár az alábbi videóban is orgazmust színlel, de Conan O'Brien magna cum laude végzett a Harvardon, ahol amerikai irodalmat és történelmet tanult. Okos, szellemes, stílusa van. Nem csak jól vágja ki magát egy könnyed csipkelődésben.
Legszívesebben kiutaznék Los Angelesbe, hogy gyakornok legyek a műsoránál, és igen, én is rendezgetném a cukrot a konyhában vagy ebédet hoznék, ahogy az a gyakornokok feladatairól a következő videóból mindjárt ki is derül, de legalább ott lehetnék a próbákon és felvételeken. Mert a napi late night show stábja reggel jár dolgozni és csak este végez, de a ragyogó tehetség szolgálatába állítja magát.
Jill Bolte Taylor olyan kutatási lehetőséget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: masszív agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói: mozgása, beszéde, és öntudata, egymás után kapcsoltak ki. Megdöbbentő történet.
Nagyon örülnék, ha végignéznétek ezt a videót - szeretném, ha éreznétek, amit én érzek most. A felismerés döbbenetes. Minden a döntéseinken, a választásainkon múlik - a mostban. Ha keresed az életedben a boldogságot, a könnyűséget, lehet, hogy éppen ezek a gondolatok visznek közelebb.
Többen, többféleképpen közelítik meg ezt a témát, magyarázzák, hogy az elménk nem mi magunk vagyunk - mondja például Eckhart Tolle -, az csak egy eszköz, amit használjunk, ha szükséges. Meg aztán, hogyan csendesítsük el, hogy elérjük a megvilágosodást, a tudatosság állapotába, a mostba kerüljünk. Erre itt van ez a "nekünk való" magyarázat, ésszel felfogható - amire például az Access azt mondja, "ha felfogod, az már régen rossz" (mert ugye, azt már az elméddel csinálod) -, világos mondatok arról, milyen a csend és milyen a zaj, és ezeknek mi közük a bal és a jobb agyféltekéhez.
Aki pedig a rövidebb videókat kedveli, meg Sir Anthony Hopkinsnak inkább hisz, itt egy részlet az Inside the Actors Studio című műsorból, ahol a színész az élet álomszerűségéről beszél.
Ezt a beszélgetés legvégén mondta Stohl András, aki nagyjából úgy ült le a kanapéra, hogy azért ő nem az a típus, aki nagyon elemezgeti magát. És tényleg nem. Persze én egy kicsit megijedtem, hogy "olyan volt, mint egy terápia", mert hát azzal bajt is lehet csinálni, ugye... Ezekben az interjúkban néha tényleg szembesítem a vendéget azzal, amit én látok vele kapcsolatban, és hát ez egyrészt kéretlen, másrészt azt én látom, tehát nem feltétlenül a valóság. Amivel nincs is gond, hacsak nem a vendég ezt úgy, ahogy van elhiszi.
A beszélgetés 2012. december 18-án került fel a Lakástalkshow YouTube-csatornájára. Az egyik legjobb interjú lett a sorozatban, azon gondolkodtam, milyen érdekes lenne manapság folytatni... Stohl András... esetleg valaki mással együtt... közönség előtt...